Forró a téma, s ennek okán e héten az ENSZ Közgyűlés éves rendes ülésszakával párhuzamosan, New York-ban, valamennyi tagállam részvételével, újabb klíma csúcsot tartanak.

Aligha lehet kétséges: a globális felmelegedés és az annak következményeként a Földünk egészére kiterjedő éghajlat (klíma) változás jelenti már ma, és a jövőben még hatványozottabban az emberiség, köztük társadalmak, népek, országok, gazdasági és politikai hatalmak egyik legnagyobb kihívását. Globális a felmelegedés, ezért következményei is azok lesznek. S bár vélhetően a világ különböző részein eltérő mértékkel és hatásokkal számolhatunk, szakértők egyöntetűen állítják, a probléma világméretű és egyetlen régió sem marad érintetlenül.

A téma közel másfél évtizede jelentkezik egyre intenzívebben, nemzetközi szinten is integrálva a tudományos világ, a politikai hatalmak és a gazdaság szereplőit. Egyelőre leginkább azért, hogy pontosan fel lehessen mérni az éghajlat és vele együtt a környezeti változások várható magnitúdóját és irányait, következményeit, azok időrendiségét, s legfőképpen áttekinteni, milyen válaszok, milyen prioritásokkal és milyen ráfordítások mellett adhatók?

A klíma-változás témája változatlanul a tudományos, politikai és gazdasági élet main-streamjébe tartozik. Ha úgy tetszik - és súlyánál fogva teljességgel indokoltan - önálló és kitüntetett területté vált. Regionális és globális szimpóziumok kutatják és vitatják a téma legkülönbözőbb aspektusait, a G-8 és újabban már G-20 konferenciák kiemelten kezelt tárgyköre, nemzetközi egyezmények jönnek létre a megelőzés, hatás-csökkentés érdekében (pl.: Kyotoi egyezmény a szén-dioxid kibocsátásról az üvegház-hatás mérséklésére). A világ elismert kutatói, szakemberei naponta gazdagítják és árnyalják a kérdéskör különböző vonatkozásait, lassanként könyvtárnyi irodalommal rendelkezünk.

Végül, de semmiképp nem elhanyagolható azon kiválóságok, a világban jelentőséggel és komoly tekintéllyel rendelkező politikusok és gazdasági potentátok, média szervezetek, társadalmi szervezetek, sőt egyének (pl. kutatók, művészek) szerepe, akik befolyásukat, szellemi energiáikat a figyelem felkeltésének, a kérdés napirenden tartásának, a világ közgondolkodása meghatározásának szentelik, akár élethivatás-szerűen is. Különösen fontos ehelyütt kiemelnünk Bill Clinton és volt alelnökének, Al Gore nevét, akik tandemben élenjárói a téma és a Föld közös lelkiismeretének ébrentartásának.

A mostani konferencián Obama amerikai elnök készül felhívást intézni a világ kormányaihoz, hogy átfogóan csökkentsék a fosszilis energiahordozók (értsd: olaj, földgáz) részarányát az energia-szektorban; felhívja a figyelmet, hogy a metán-légszennyezés legalább akkora károkat okoz földünk légterének.

A Rockefeller Testvérek Alapítvány, amelynek értékét mintegy 900 millió dollárra becsülik, - a konferenciához fűződően - ma olyan vállalást tett, mely szerint teljes beruházási portfóliójának mindössze 1%-ra csökkenti a szén és kátrányhomok bányászatra fordítható összegeket.

A téma, tehát, forró. Még kezelhető. De az idő vészesen fogy.