Közönséges Bálint és Valentina névnapként szerénykedett a naptárban sokáig, viszonylag ritka keresztnevek ünnepeként. A névnapok ünneplésében egyébként meglehetősen sajátos gyakorlat a miénk, a világban nem sok helyütt találhatunk ilyesmit.

Persze, vannak másutt is hasonlók, ám azok inkább egy-egy vallás kiemelkedő szentjeinek fenntartott jeles napokhoz fűződnek. Minden egyes keresztnévhez tartozó „piros betűs” nap – amolyan kollektív szülinap gyanánt – lehetne akár egy hungarikum is. Javasolnám is menten felvételét ama bizonyos listára, a birkapörkölt és az ünnepnap-áthelyezési gyakorlatunk mellé.

A Valentin-nap – Tenna Lady ide vagy oda - beszivárgott társadalmi kultúránkba. Beszivárogni csak oda lehet, ahol vákuum van és igény is jelentkezik valamire. Jelesül, egy kedves, bensőséges érzés kifejeződésének ünnepére, amire a mi kultúrkörünkben, történeti hagyományainkból fakadóan, csak közvetve lehet példát találni (pl. húsvéti locsolás a számunkra kedves leányzónál).

A Valentin-nap tulajdonképpen egy intim ünnep. A szerelem bűvöletében leledzők, vagy oda vágyakozók bensőséges, olykor vidám, bohókás külsőségekben megnyilvánuló, az érzelmek nyílt megvallására alkalmat teremtő alkalom. – Lávszeksz-dureksz..

Persze, a kereskedelmi vonatkozásai sem elhanyagolhatók: az ötletekkel, ajándékokkal és külsőségekkel realizálható bevételek – egyfajta második Mikulás vagy Karácsony gyanánt – jócskán fűtik ezt a hangulatot, kedvet.

Valentin az 1990-es évektől kezdve beszivárgott, helyet talált és hagyománnyá vált. Szimpatikus, meghitt nap. Azon kevés napok egyike, amely nem elválaszt, hanem összeköt.

És ez nem egy elhanyagolható erény.

Ps: love – rigi –