Svédországnak legalább olyan védjegye a „svéd húsgolyók” (Svenska Kötbullar), mint mondjuk az ABBA, a Volvo, a H&M és az Ericsson.

Legfogékonyabb tinédzser éveim stockholmi korszakában vált gasztro-életem részévé, s az óta hódolok ennek az egyszerűségében is fenomenális éteknek. Ezzel bizonyosan nem vagyok egyedül, ha máshol nem, hát a szintén svéd IKEA áruházak önkiszolgáló konyháin mindenkinek lehetősége van megkóstolni.

A Kötbullar-t komolyan kell venni, és elkészítésekor nem árt, ha lelki békénk a helyén van. Ez is a hozzávalók egyike. Imádom összeállítani, fűszerezni a masszát, kigyúrni a golyókat és forró olajban kisütni.

Óvatosan, vagy inkább visszafogottan fűszerezzünk, végtére ez nem magyarosch fasírt lesz!

A svédek a húsgolyókhoz szinte kötelességszerűen lágy, selymes burgonya-pürét, alkalmasint párolt zöldségeket készítenek köret gyanánt, valamint valamilyen szószt vagy öntetet. A szószok változatossága végtelen, az egyén fantáziája és ízlése szerint.

Magam rendszerint a következő szószt, vagy inkább mártást találom és tálalom a legméltóbbnak ehhez a csemegéhez: paradicsom pürébe nyers tormát reszelek, majd az egészet kicsit besűrítve, kevés tejszínnel gazdagítva főzöm létre az egyszerre csípős és pikáns kísérőt. Mennyei! – mondaná kedvenc szavajárásával Jamie Oliver.

És akkor álljon itt a húsgolyók hiteles receptje azoknak, akik szeretnék a családi menü részévé tenni. Bár mindig tisztelni kell az egyéni kezdeményező-készséget, azért ez esetben ajánlott az előírtak betartása.

Hozzávalók:

500 gr. darált hús (sertés-marha vegyesen a legjobb)

1 fej közepes vöröshagyma

1 tojás sárgája

½ csészényi zsemlemorzsa

Só, bors és más fűszerek ízlés szerint (csak nyugi…)

2 csésze olíva olaj

A hagymát minél apróbbra kockázzuk fel és olajon pirítsuk meg, hogy üveges legyen. A többi hozzávalóval együtt egy nagyobb tálban gyúrjuk össze a masszát, majd nedves kézzel formázzunk 1,5-2 cm átmérőjű golyókat.

A leírt adag kb. 35-40 húsgolyóhoz elég, 3-4 ember számára kiadós mennyiség. Az elkészítéshez szükséges idő rövid, konyha-jártas embernek 45 perc is elég hozzá, szószostól, mártásostól.

Főzünk. Egyre többen és egyre többet. Aki nem is gyakorolja, az is követi a gasztronómia globalizáció nyújtotta fejlődését és irányait. Befogadóbbá váltunk más tájak és népek ízei és konyhaművészetét illetően. Kulináris tudatosságunk fokozatosan fejlődik, s vele talán saját étkeinket is jobban megbecsüljük. Úgy lehet!

- rigi -