Tudom, a spanyol első osztályú bajnokságnak még nagyon az elején vagyunk, ám nagyon kísért a tavalyi év. A viszonylag korán elhullajtott bajnoki pontok, akkor, az év végén megbosszulták magukat.

Jóllehet, gyógyír volt a királyiaknak a BL-győzelem és a kontinentális Szuper-Kupa elhódítása, ám a La Liga-t nem megnyerni kínos tud lenni. Nyilvánvaló, hogy Ancelottiék szeretnék ezt a csorbát kiküszöbölni.

A bajnokság eddigi 5 meccséből kettőt elvesztett a Real, s ez nem túl fényes produkció. Különösen annak fényében, hogy vélhetően a világ legdrágább alakulata az övék. Mégis, minek tudható be, hogy nagy győzelmeket kínos vereségek követnek?

Aki követi a csapat mérkőzéseit, láthatja: félelmetes a csatársor a BBC-nek is becézett nagy hármassal, Cristiano Ronaldoval, Bale-el és Benzemával. Különösen CR7 hozza változatlanul formáját, Madridba szerződése óta folyamatosan az egy gól/mérkőzés átlaga fölött teljesít. A múlt héten három gólt, tegnap este 4-et szerzett. És már itt vannak az új fiúk: James Rodriguez (a nyári VB gólkirálya), Javier Hernández és Nacho.

OMG!

A középpályán már-már tömegnyomor van, már ami az ott bevethetők számát illeti. Nézzük csak: Toni Kroos, Modrić, Khedira, Jesé, Isco, Illaramendi – hát nem éppen kispályások ők sem. A Real még azt a luxust is megengedhette magának, hogy ebből a sorából eladja a szupersztár Di Maria-t és Xabi Alonso-t.

Véleményem szerint az alkalmi vereségek oka egyértelműen a hátsó sorban és a kapusban keresendő. A Varan-Pepe-Sergio Ramos-Coentrão belső négyes nemigen érzi és érti egymást, jóllehet, évek óta együtt játszanak. Az ellenfelek jól felépített támadásait rosszul szűrik, beadásoknál, beívelt labdáknál rendre pánikba esnek, helyezkedésük egyenesen pocsék. Emellett még feltűnően durván is játszanak, Pepe és Ramos úgy gyűjtik a sárga lapot, mint a gyufacímkét.

A kapuban az egykori spanyol futball-ikon, a válogatott és a R. Madrid kapitánya, Iker Casillas – megérdemli, hogy óvatosan fogalmazzunk – már túl van első és másod virágzásán. Olyan, mint aki már levezet. Komoly önbizalom-hiánnyal küzd, rossz ütemben mozdul ki, alászalad a labdáknak, nem érzi a játék ritmusát. Kirúgásai pedig híresen és rendre az ellenfélhez szállnak. Az edző tegnap, az Elche ellen már nem is szerepeltette.

Minden esetre, érdekes filozófiája lehet a mindenkori Real menedzsmentnek: Tömd ki a csatársort és a középpályát sztárokkal. Rúgjanak ők több gólt, mint amit a védelem összeszed. S ez – hosszú távon – bejön nekik. Ez a támadó-futball alapja, ezt fizetik meg és ismerik el a klub rajongói és szponzorai.

Viszont a vereséget nehezen tűrik. 3-4 zsinórban vesztett mérkőzés után meginog a kispad a mégoly világhírű edzők alatt is. Lesz majd másik. De a védősoron nem változtatnak. Ki érti?

Persze, mondhatja bárki, legyen nekünk ilyen védő négyesünk! Csak hát, aki sámlihoz szokott, annak, ugye, a kispad is magas!