|
|
|
Tweet |
|
|
|
A globális felmelegedés a globális éghajlat (klíma) változás egyik alapvető, vagy leginkább meghatározó, ha nem is egyedüli, kiváltó oka. Az alapvetésnél különösen érdemes megállapítanunk, hogy az éghajlat, klimatikus viszonyok fogalma nem azonos az időjárással.
Az időjárás alatt főként az alsó atmoszféra rövid-távú tulajdonságainak változásait értik a szakemberek, mint például a hőmérséklet, relatív páratartalom, csapadék, felhőtakaró, légnyomás és a szél iránya és sebessége.
Az éghajlat (klíma) az időjárási viszonyok, az évszakváltások és az időjárási szélsőségek hosszabb távon érvényesülő (kb. 30 év) általános meghatározása.
Az éghajlat-változás, különösen a globális éghajlat-változás, tehát, az időjárási (klimatikus) viszonyok évtizedek során mért, összegyűjtött, elemzett, átlagolt és összehasonlított adatainak globális eredménye.
Azaz, egy különösen forró nyár még nem igazolja az éghajlat-változást, amint egy extrém-hideg tél sem azt, hogy nincs felmelegedés. A klimatikus viszonyok változása csak hosszabb távon érvényesülő folyamat.
Ugyanakkor még laikusként is tapasztalhatjuk: időjárásunkra egyre inkább a szélsőségesség jellemző, enyhébb teleket hosszabb és forróbb nyarak követnek. A csapadék mennyisége növekszik, idő és térbeli eloszlása ugyanakkor egyenetlen és kiszámíthatatlan; számottevően nőtt a „semmiből” keletkezett és pusztító viharok, jégesők száma, több a nem várt időben bekövetkezett árhullám; világviszonylatban is jellemzővé vált a nagykiterjedésű és szélsőséges erejű tájfunok és hurrikánok számának és pusztításainak növekedése; ugyanakkor az egyre fejlettebb megfigyelő-és előrejelző technológiával rendelkező meteorológia prognózisainak megbízhatósága nem növekszik.
Civilizációs fejlettségünk mai fokán azonban (az ipari forradalom óta legalábbis), valószínűnek tűnik, hogy az előbbiek mellett az emberi társadalmak környezet-terhelő és átalakító magatartása is jelentős mértékben felelős az általános felmelegedésért.
A globális felmelegedés mértékére általánosan elfogadott adat, s ezt adja közre jelentésében többek között az USA Környezetvédelmi Hivatala is, hogy a Föld hőmérséklete 0.5º C-al nőtt az elmúlt egy évszázad során, a csapadék átlagos mennyisége 1 százalékkal volt több, a tengerek vízszintje átlag 2-5 centiméterrel lett magasabb.
A szakértők között egyetértés látszik abban is, hogy a Föld felmelegedése tovább erősödik majd az elkövetkező száz évben, az erősödés mértékében azonban becsléseik már eltéréseket mutatnak. A felmelegedés mértékét 1º C és 5º C közé teszik. Míg az egy fokos melegedés még nem okoz komoly gondot, addig az 5 fokos már katasztrofális következményekkel járna.. Kiemelt helyen szerepel a sarki jégtakarók már napjainkban is tartó, fokozatos olvadása.
Ennek következtében a tengerek vízszintje akár 100 méterrel is megnövekedhet, ami az alacsonyan fekvő területek és települések fokozatos pusztulásához, megszűnéséhez vezethet. Eltűnhetnek az ott honos állat- és növényfajok. Megváltozhatnak a tengeri áramlások, felerősödhetnek az ár-apálymozgások és hatásaik. Jelentősen megváltozhat mind a csapadék mennyisége, előfordulási gyakorisága és területi eloszlása. Módosulhat a tengerek flórája és faunája.
Hasonlóan rosszak a kilátások azokon a területeken, ahol éppen a gyorsuló felmelegedés következményeként a szárazság, a fokozódó vízhiány, az elsivatagosodás lesz a jellemző. Ez a folyamat az Egyenlítőtől Észak és Dél felé, fokozatosan mehet végbe, a föld két pólusa irányában, egyre nagyobb területekre kiterjedően. Állat-és növényfajok teljes pusztulása is bekövetkezhet.
/ rigi /
|
|
|
|