A II. Kerületi Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat kezdeményezését támogatva a II. kerületi képviselő-testület – a törvényi előírásoknak megfelelően – indítványozta a fővárosi önkormányzatnál a vízivárosi közterület elnevezését Tarasz Sevcsenko térre.

Előzmény: a Fő utcából nyíló, eddig névtelen kis téren, 2007 nyarán Sólyom László akkori magyar, és Viktor Juscsenko ukrán államfők avatták fel Tarasz Sevcsenko szobrát. A névadó költő személyére és munkásságára Ukrajnában úgy tekintenek, mint mi magyarok Petőfire.

A Fővárosi Önkormányzat döntése értelmében október 3.-ától a kis közterület hivatalosan is Tarasz Sevcsenko tér lett.

Ez alkalomból idézzük ide a névadó egyik versét, Tandori Dezső fordításában:

Álmodom most is: hegy tövében,
Fűzfák között, vízpartszegélyen
Fehér kunyhó. Egy ősz apó
Ott ül most is, szorgoskodó
Kedvvel a kunyhónál talán,
Ott csügg egy göndör unokán,
Dédelgeti a gyermeket.
Álmodom most is: jön a házból
Az anya, megcsókolja párszor,
Vidáman, mindkettőjüket,
Három csókot is kap a csöppség,
És karon ül már, hadd etessék,
Aludni vigyék. Az apó néz,
Utánuk néz elmosolyodva.
Szól: - Ki gondol most itt a bajokra!
Hol itt az ellenség? A sok vész? -

Vet az apó csöndes keresztet,
Halkan a Miatyánkba fog.
Fűzlombon át nap fénye reszket
S tűnik. Be is alkonyodott,
Vége a napnak. Ősz apóka
Megy a kunyhóba, nyugovóra.