Az apropóját akkor kiadott első regénye, a „Kaméleon-sors” adta. Másfél év önmagában nem sok, ám memóriánk törölhet dolgokat. Ezért aki szeretné, a hivatkozott interjút itt újra elolvashatja.

Mindig izgalmas kérdés – még magának a szerzőnek is – hogy az első könyvnél megáll-e, vagy lesz-e kedve, ideje, módja és persze mindenekfelett ihletése további írásművekhez?

Heiling-Koltai Beánál ez már nem kérdés. Első könyvét rövid időn belül követte egy újabb, ami az „Elmenekülhetsz?” címmel jelent meg. A cím is sugallja, hogy többes értelmezése lehet a könyvnek.

Te magad miként értelmezed ezt a szerzői kérdést?

Heiling-Koltai Bea:

Mindenképpen helytálló a többoldalú megközelítés. Az ember sokszor fizikálisan elmenekül innen-onnan, sokszor a hazájából is, erre most elég sok példa van mifelénk. De van úgy, hogy ennek valós oka az, hogy sajt maga elől menekül. Van-e mód rá, hogy megszökjünk a múltunk elől?

Lehet-e jövőt építeni egy olyan jelenben, amit a múl eseményei előli menekülés hat át? Ki-ki nézzen magába, és megleli a választ. A mi történetünk, ami kimondottan kalandregény, két szálon fut. Két magyar fiatal egymástól független tragédiája készteti őket a menekülésre, és a szálak elkezdenek közelíteni egymáshoz…

Ám a cím arra is utal egy kicsit, hogy nagyon sok olyan kérdés van, amik esetleg nem is szerves részei a mi saját életünknek, mégis, mert olyan horderejűek, nem menekülhetünk el az elől, hogy foglalkozzunk vele, saját álláspontot alakítsunk ki, és ne csak a konvenciók alapján. Ilyen lehet a homoszexualitás, vagy a hit, a női-férfi szerepek és viszonyok, a pénzszerzés és még sok egyéb. A könyv e téren is feszegeti a határokat.

Megjelenés előtt állsz egy harmadik kötettel, ami a „Mellékutcák” címet kapta a keresztségben. Sejtjük, hogy itt nem valami baedekkerről, útikalauzról van szó. Hanem miről is?

Heiling-Koltai Bea:

A címhez egy tini korom nagysikerű filmjéből, a Házibuliból vettem a kifejezést. A dédnagymama használta, aki egy életen át volt szeretője annak a férfinak, aki aggastyánként megözvegyülve végül feleségül akarta venni, ám az idős hölgy már túlzottan is megszokta, hogy „mellékutcában” lakik. Az élte során szinte mindenki kerül mellékutcába.

Akarva, vagy akaratlanul, tudva, vagy tudtán kívül, de megesik. A kötet egy csokorra való az ilyen történetekből. És, hogy van-e bármilyen relevanciája a regényben kirajzolódó eseményeknek a mi életünk menetében, hogy van-e bármilyen végkifejlete, vagy konklúziója a történetnek, azaz a több történetnek, azt ki-ki döntse el majd saját maga, ha a megjelenés után elolvassa! (Ez is a Publio Kiadó internetes könyváruházában lesz elérhető, mint az eddigi regényeim)

Kiknek ajánlod-dedikálod elsősorban a „Mellékutcák”-at?

Heiling-Koltai Bea:

Feltétlenül érett felnőtt olvasóknak. A történetek jellege és bizonyos esetekben a szóhasználata miatt, mindenképpen szükség van az olvasó absztraháló képességére. Minden, vagy majdnem minden szereplő megkapja a történetben a lehetőséget, hogy megmutassa a saját álláspontját. Így aztán elég sok emberbe bújik majd bele az olvasó, amit nem is olyan könnyű feldolgozni.

Fura módon ennek a regénynek nincs olyan mély mondanivalója, mint az eddigi történeteimnek, mégis - a tesztolvasók visszajelzései alapján - sokkal nehezebben emészthető lett. Az is lehet, hogy egy igazi női könyvet sikerült írnom, mert az eddigi tapasztalat alapján nekik egyértelmű volt, míg a férfiolvasók számára olyan nehézséget jelentett az összefüggések keresése, hogy rontotta a regény élvezeti értékét. Sok vívódás után, azonban úgy döntöttem, nem dolgozom át a regényt. Ismét sikerült egy mellbevágó történettel előállnom.

Ez eddig már három kötet. Három a kislány, három a királylány és ugyanennyi a magyar igazság is. Maradsz ennyiben, vagy esetleg számítógéped egyik rejtett fájljában már töltődnek egy újabb köteted megabyte-jai?

Nem vagyunk hekkerek. Feltörnél belőlük számunkra annyit, amennyit ilyenkor már lehet?

Heiling-Koltai Bea:

Igen, már dolgozom a negyedik könyvön. Egy utazás és egy barát hatására, helyszínéül egy csodálatos svájci települést választottam, és egy olyan világot, ami - szerintem - csak úgy ontja magából a mesélés lehetőségét. A történet egy szálloda életébe integrálódva bontakozik ki, de a mai magyar valóság nagyon nagy jelentőséget kap benne. Valójában egy kicsit utópia is, mert továbbgondolva a mai élethelyzeteket, körülményeket, egy jövőkép kirajzolása történik izgalmas kalandregény formában.

Nem várható, hogy a közeljövőben meg is jelentetem, egyrészt mert rettenetesen kevés időm van, igen komoly időbeosztással élek, amióta Budapesten dolgozom, és vidéken nevelem gyermekeimet; próbálom vezetni a háztartást, másrészt, mert szövevényes és rejtélyes történetmesélésbe szőve igyekszem állandó szinten tartani az olvasók izgalmát ebben a regényben, ami alaposságot és megfontoltságot igényel.

A vasárnap az elmélyültebb olvasásnak kedvez. Az írónővel folytatott fenti beszélgetésünkkel ehhez kívántunk hozzájárulni.

Beának meg olvasóink nevében is köszönjük!