A politikai „verseny” a kormányoldal és pártjai, valamint az ellenzéki pártok között zajlik. Pedig itt társadalmi rétegekről, hús-vér emberekről – igaz, a politika szempontjából csupán választókról – van szó.

Ma a képlet meglehetősen egyértelmű. Preferált csoportok a legfelső tízezer és a még megkapaszkodni képes felső-középosztály. Azok, akik vagyonukat az ún. rendszerváltás idején, máig tisztázatlan módon és eszközökkel, illetve azok, akik vagyonukat az azóta végbement politikai változások élenjáróiként, támogatóiként szerezték, vagy éppen növelték.

A gazdasági hatalom politikai elitet választ, a politika- mert ez a feladata – a gazdasági hatalmat hozza helyzetbe. Kurzus-semlegesen. Ez teljesen világos.

Pedig van egy „csekély” réteg itt Magyarországon – nem több mint 3-4 millió fő – amely a politikai és ezzel együtt társadalmi rendszerváltás elmúlt huszonegynéhány évének a kárvallottja; tudása, tehetsége és szándéka ellenére, vagy éppen életkora miatt is vesztese. Ők a leszakadtak.

A Leszakadtak. Így, mint gyűjtőnév. Azok, akik nem voltak képesek a hirtelen rájuk szakadt kapitalizmus viszonyaihoz alkalmazkodni. Azért, mert erre senki nem képezte őket.

Azok is, akik a rendszerváltás napján – pozitívan hozzáállva – cégeket alapítottak, vállalkoztak. Ugyanakkor ismeretek, tudás és piac hiányában, az egyre növekvő terhek következtében tönkrementek.

Azok is, akik állami cégek vezetőiként, alkalmazottaiként – a cégek megszűnése, vagy tulajdonos-váltása miatt - váltak „létszámfölöttivé”.

Azok is, akik az egykori termelőszövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóiként – a hirtelen preferált magán, nadrágszíj-parcellákra való áttérés miatt – megélhetésüket vesztették.

Azok is, akik szakmai megfelelőségük ellenére váltak a politikai „tisztogatások” áldozataivá.

Azok is, akik megfelelő tudás, frissen megszerzett végzettséggel sem találnak maguknak munkát.

Azok is, akik ma „színlelt munkaként” ügynökök, közvetítők, tanácsadók – valójában munkanélküliek, vagy kényszervállalkozók.

Azok is, akik életszínvonalukat ingatlanjaik, vagyontárgyaik érték-alatti eladásával próbálják meg „fenntartani”.

Azok is, akik külföldre „menekülve” próbálnak meg maguknak egzisztenciát, jövőt teremteni.

Azok is, akik életkoruk, egészségi állapotuk miatt nem voltak képesek alkalmazkodni az újhoz.

Azok is, akiket életkoruk, egészségi állapotuk okán hagytak az „út mentén”.

Azok is, aki úgy tesznek, hogy „még mindig”. Pedig már régen nem.

A leszakadtakat felvállalja majd valaki? Mert kategorikusan még senki nem jelentkezett be értük. Igaz, nincsenek túl sokan. Csupán 3-4 milliónyian.

Írásunk értük, a „leszakadtakért” szól!