Igen. Az idill megteremti maga körül azt az aurát, amit különböző művészek, más-más korszakokban, más-más eszközökkel, de hasonlóan élnek át vagy fogalmaznak meg.

Lapunk szerkesztője, SPé barátom ma kirakott egy képet FB oldalára (lead képünk) és ezzel egyszeriben irányt szabott mai napi gondolataimnak. Teszem is rögtön hozzá, pozitív irányt, egy hangulatot, inspirációt közölt így a digitális éterben.

A képet egy bizonyos Edward Hopper amerikai festőművész készítette még 1947-ben, a címe pedig „Nyári este” (Summer Evening). Egy leginkább realistaként számon tartott festő örökített meg egy idillt, egy, az amerikai életformára oly jellemző, rezonáló életérzést.

A verandán. „A mamád verandáján,’69 nyarán…” fogalmazza meg a kép sugallta életérzést Bryan Adams, egy későbbi kor nem kevésbé tehetséges művésze kemény rock-os formában.

„Standing on your Mama’s porch” mondja és tompítja egy pillanatra líraivá az egyébként vadabb hangzást.

Életérzés amerikai módra, ami odaát generációkon átívelve jelentette mindenkinek ugyanazt. Képpel, szavakkal vagy éppenséggel zenével kifejezve. Nézni, olvasni vagy hallgatni kell csupán. És átjön.

- rigi -