Olvasom a minap a neten, hogy távol-keleti „téma-szakértők” azt prognosztizálják: újra visszatér a női nemi szőrzet divatja. Csak így, váratlanul. In medias „rés”.

A téma, belátom, kényes. Bánjunk hát vele „szőrmentén”. Ám el sem hallgathatjuk, nem söpörhetjük a szőnyeg, akarom mondani, a tanga alá.

A hír azt is tudatni véli: ha valamely hölgyet a természet – fájdalom - nem áldott meg elegendő bőségben ilyetén ékességgel, az sem lehet probléma. A szőr beültetése nem lehet gond. Rövid és fájdalommentes orvosi beavatkozás eredményeként a kívánt eredmény nem marad el. Csak nyírni és locsolni kell és olyan lesz, mint a legendás angol gyep.

A hír, így előkészítés nélkül, hirtelen, belátom, mellbevágó. Vége egy korszaknak? És mikortól? És milyen mértékben? Mire készüljenek Hölgyek és Urak? Hová vezet mindez?

Pedig nem ártana, ha tisztán láthatnánk e kérdésben. És nem csak a sötétben „tapogatózhatnánk”. Az ember nem szereti a meglepetéseket. A férfiak készüljenek fel a legrosszabbra és vigyék legott köszörűshöz kubai cukornád-ültetvényeken dolgozott őseik macsetáit élesítésre? Vagy a helyzet még nem ennyire rossz? Képezzék át magukat „bozót”harcosnak, vagy azért kapnak még egy átmeneti időt?

És a hölgyek. Ismerhető az ő álláspontjuk? Új hullám, új divat, mindegy is, csak legyenek trendiek? És az „aljnövényzet” mellé visszajön-e a hónalj-kutya? Ugye, milyen kérdések sorjáznak egy ilyen ártalmatlannak tűnő web-es hír kapcsán?

Úgy gondolom, hogy ezt az újítást, a demokrácia nevében, nem volna szabad csak úgy ukk-mukk-fuck! bevezetni. Nem kellene ebben, a társadalom szinte minden rétegére kiható kérdésben valamilyen egyetértésre jutni? Létrehozni egy társadalmi konszenzust?

Hogy azt ne mondjam: nem kellene - ahogy ez nálunk manapság sors-kérdésekről szokás - erről egy Nemzeti Konzultációt lefolytatni? Mondjuk egy prominens kormánypárti képviselőnő moderálásában?

A választ nem tudom. Ahogy azt sem tudni, lesz-e divat ebből a távol-keleti kezdeményezésből? Igaz, a „Gangnam Style”-ról sem gondoltuk volna, hogy végigsöpör a világon.

A hírt csak tovább adtam. És az Olvasók kollektív bölcsességére bízom. A magam részéről pedig Karl May indián regényeiben olvasottak stílusában köszönök el:

„Muff! Én beszéltem!”

- rigi -